3. Gazdálkodási keretek
3.1 Finanszírozási források
Az egyházi létesítmények gazdálkodásának alapját a különböző forrásokból származó bevételek képezik. Ezek az alábbi csoportokba sorolhatók:
Állami támogatás: Magyarországon az állam és az egyházak közötti megállapodás alapján (pl. 1997. évi CXXIV. törvény) az állam hozzájárul a közfeladatot ellátó egyházi intézmények fenntartásához. Ide tartozik az egyházi iskolák normatív támogatása, a szociális és egészségügyi intézmények finanszírozása, valamint a műemléki épületek fenntartására irányuló támogatások.
Egyházi hozzájárulás és hívek adományai: Jelentős szerepet játszanak a gyülekezetek és rendi közösségek anyagi hozzájárulásai, amelyek gyakran természetbeni formát (pl. önkéntes munka, építőanyag-felajánlás) is ölthetnek.
Pályázati források: Hazai és európai uniós pályázatok révén – például a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) vagy a Vidékfejlesztési Program – lehetőség van infrastrukturális fejlesztésekre, energiahatékonysági beruházásokra.
Saját bevételek: Ide tartoznak az ingatlan-bérbeadások, kulturális eseményekből származó jegybevételek, zarándokturizmus, kegytárgy-értékesítés és egyéb, nem szakrális célú hasznosításból származó bevételek.
3.2 Költséggazdálkodás sajátosságai
Az egyházi intézmények költséggazdálkodása összetett, mivel különféle forrásokat és célokat kell összehangolni. A következő főbb költségtípusok jellemzők:
Folyó költségek: A napi működéshez kapcsolódó kiadások, mint a közüzemi díjak, takarítás, őrzés-védelem, személyi kiadások, élelmezés, eszközpótlás stb.
Karbantartási és javítási költségek: Rendszeres karbantartás, hibaelhárítás, kisebb felújítások.
Beruházási költségek: Nagyobb volumenű felújítások, korszerűsítések, új épületek építése vagy átalakítása.
Adminisztrációs és jogi költségek: Könyvelés, adatvédelem, munkavédelem, biztosítás, jogi képviselet, engedélyeztetési eljárások költségei.
A költséghatékonyság érdekében az egyházi intézmények egyre gyakrabban élnek közbeszerzési eljárásokkal, keretmegállapodásokkal vagy konzorciumi beszerzésekkel, illetve igyekeznek közös szolgáltatásokat szervezni több intézmény között (pl. közös könyvelés, karbantartási szolgálat, energetikai üzemeltető).
3.3 Kockázatkezelés
A fenntartható működés elengedhetetlen feltétele a megfelelő kockázatmenedzsment. Az alábbi főbb kockázatok azonosíthatók:
Természeti és környezeti kockázatok: Beázás, viharkár, földrengés, tűz, penészesedés – különösen fontos ezek figyelembevétele a régi és műemléki épületek esetén.
Baleseti és munkavédelmi kockázatok: A régi épületek sok esetben nem felelnek meg a jelenlegi munkavédelmi előírásoknak (pl. elektromos hálózat, menekülési útvonalak, csúszásveszély).
Jogszabályi megfelelés kockázatai: Különösen komplex a GDPR, a közbeszerzési törvény, a tűzvédelmi előírások és a munkaügyi szabályozás együttes betartása.
Pénzügyi kockázatok: Forráskiesés, pályázati elutasítás, árfolyamkockázat (különösen nemzetközi projektek esetén), nem fizető bérlők.
A kockázatkezelés hatékonyságát jelentősen növeli a kockázatbecslési módszertan alkalmazása, valamint a kockázatkezelési terv és a belső kontrollrendszer működtetése. Egyre több egyházi intézmény használ erre célzott digitális eszközöket vagy külső tanácsadó szervezetek szolgáltatásait.